2007. 04. 02

Na, kipróbálom, milyen is az a blogolás. A pszichiáterem biztos elégedett lenne velem, ha tudná. De nem tudja, sőt nincs is pszichiáterem. Úgyhogy lehet, hogy tök hiába töröm itt magam, senkinek a boldogságát nem lendítem előbbre. Nem baj, nyomot hagyok; egy kis időkapszulát hagyok magam mögött, ami - talán csak saját magamnak - emlékeztetőül szolgálhat életemnek erről a darabjáról: 2007. 04. 02. 14:25. Ennyi. Becsukom a kapszulát. Kimegyek a kertbe. Elásom a naaagy-nagy nyárfa tövébe. Száz év múlva, ha a naaagy-nagy nyárfa még nagyobb lesz, egy orkán erejű széllökés kicsavarja a földből és másnap a gyökerei közt a kertben játszó szépunokáim megtalálják, kinyitják, elolvassák és elhatározzák: régészek lesznek...